Nem hallgattad meg énekem,
se létezésem ritmusát;
pedig halántékodon dobolgattam,
és méhedbe leheltem dallamát,
mikor ölelést?l elfúlt hangon,
súgtam füledbe: szeretlek!
nem feleltél, nem hallgattál:
ellöktél csupán engemet.
Azóta csillagokkal takarózom,
és vérvadakkal táncolok.
Tüzemhez hívlak melegedni,
a hideg, téli napokon.
Nem kell? Nem kell. Jól van. Legyen!
Hát nem ölel át két karom.
Elfagyott a tavasz t?lem,
és nincsen meleg takaróm,
nincsen szíved szívem mellett,
nincsen combod combomon.
Nincsen szemed, szemem el?tt:
nincsen más, csak fájdalom.
Nem hallgatod már énekem,
se létezésem ritmusát;
pedig halántékodon dobolgatnám,
és méhedbe lehelném dallamát.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.07. @ 07:34 :: Kavyamitra Maróti György
