Harminc évem ténytengerén halászva
hálómban annyi kedv kopott,
szakadt szákomnak mosolya mégis
ezernyi fájdalmat fogott.
Születést – halált eleve rendeltek nekem,
a legfájóbb kín is megbékélt velem.
Hullámzó csónakomban gerincem tánca járt,
korai még nekem lassú törése – e tudat néha fájt…
Legutóbbi módosítás: 2009.05.22. @ 07:23 :: Kőmüves Klára
