500 méter
Szerelmese vagyok e mesebeli tájnak,
őszinte hódolója szép Nógrádszakálnak.
Erdők övezte kis falumban eltévedne tán a vándor,
nekem itt csücsül tenyeremben a közel és a távol.
A szénaszagú rét sem rest emléket osztogatni,
gyermekkorom gyűlölt szerelme, nem akart a parton csókot adni.
Felsorolni nem tudom, miért, de bocsánatos bűn mindez, azt hiszem,
hegyek lábánál az Ipoly folyó pihen…
Nem siet, nem szalad, mint más folyók,
lusta nő talán, s a partján horgász csecsszopók.
Itt nem lehet fennhangon országot isteníteni,
mert a túlféli kistemplom éppen úgy hazám,
s gyermekem a szomszéd országból levéltutajon érkező bogár.
A gólyák nem ismerik a határsértés fogalmát,
a békák íze semmivel sem másabb odaát.
A tücsök a part másik felére egy nyelven üzen,
és a várt válasz sem szlovák, bizony nem.
Nincs tekintetre parancsoló határ, hogy ne nézz odaát!
Nekem, amerre csak a szem ellát, az a hazám!
( Ne dobja rám kövét ma senki!
Nem tudom két gyermekemb?l
csak az egyiket szeretni… )
Legutóbbi módosítás: 2009.05.24. @ 08:06 :: Kőmüves Klára
