Kühne Katalin : Levendulák illata

 

 

Géza fejedelem 996-ban Csehországból érkez? szerzeteseket telepített le Pannónia Szent Hegyén. Amikor el?ször jártam ott, és az autóból megláttam a hegytet?n az apátság monumentális épületegyüttesét, elállt a szavam. Illatos levendulamez?k mellett haladtunk el. Édesanyám is nagyon szerette a levendulát, eszembe jutott, hányszor éreztem ugyanezt az illatot, amikor átölelt. Fájdalommal teli, mégis édes érzés kerített hatalmába. Képzeletben magamhoz öleltem ?t, már csak így tehetem. Amint közelebb értünk, fölénk magasodott ez az évezredes bazilika, a középkori magyar építészet egyik legszebb remekm?ve. Az István király által jogaiban meger?sített monostor feladata a kereszténység terjesztése, és az európai kultúra meghonosítása, ápolása lett – halljuk kés?bb a szerzetes bevezet? szavait. Az itt él?k Szent Benedek Reguláját követik.

   A tájékoztatóban elhangzott a következ? történet. Nagy Szent Gergely pápa írta Szent Benedekr?l: „Mikor vicovaroi monostor apátja meghalt, a Róma közelében él? közösség tagjai a tiszteletreméltó Benedekhez járultak, és kérték, legyen a vezet?jük. El?ször nem akarta elvállalni, majd könyörgésükkel végül meggy?zték, és beleegyezett. Mikor pedig, ?rködve a szerzetesélet fegyelmén, a testvérek, aki nem térhettek el az általa bevezetett életmódtól, esztelen haragjukban rátámadtak. Mérget kevertek borába. Amikor az Atya elé vitték a poharat, amiben a halálhozó ital volt, hogy a szokásoknak megfelel?en áldja meg, Benedek keresztet vetett rá, mire a pohár e jelre összetört. Úgy hullott darabokra, mintha csak követ dobott volna a halálos pohárra a keresztvetés helyett.” A személyéhez köt?d? érem, a köralakú embléma f? motívuma egy egyenl? szárú kereszt. Rajta négy bet?: CSPB Jelentése: Szent Benedek Atyánk Keresztje. A kirándulás emlékére megvettem ezt az érmet, és azóta is viselem.

   A szerzetesek azért vállalkoztak erre az életre, hogy Istent keressék az imádságban és egymással megosztott életben. A pannonhalmi bencés közösségnek közel ötven tagja van, saját munkájukkal teremtik meg megélhetésük alapját. A gimnáziumban 300 diák tanul, ott élnek a kollégiumban, ritkán utaznak haza. Mindennapjaikat tanulással, elmélkedéssel, imádsággal töltik. Arborétum veszi körül a monostort, újjáélesztették a rómaiak által létrehozott sz?l?- és borkultúrát. A klasszicista könyvtárban naponta kutathatnak a diákok is. Az épületek különböz? korok üzenetét ?rzik. Háborúk idején a környék lakossága ide menekült, a szerzetesek befogadták ?ket. A tanárok nagy tudással rendelkeznek, és ezt adják át diákjaiknak is. Kiválasztottnak érezheti magát az a diák, aki ide kerülhet és itt megkaphatja mindazt, ami manapság többnyire hiányzik az oktatásból, nevelésb?l: az emberiesség, az egyénre szabott tananyag és figyelem a különböz? képességekre. Itt, e gazdag állományú könyvtárban a diákok búvárkodhatnak kedvük szerint, hozzájuthatnak olyan ismeretekhez, amelyekben máshol csak a tudósok részesülhetnek. Elmélyülhetnek a tudományokban, a nagy múltú intézmény biztosítja ezt számukra. A szerzetesekt?l megtanulhatják a közösségi élet szépségeit, az egymásrautaltság, az egymásért és Istenért végzett fizikai és szellemi munka örömét.

   Gyönyör? környezetben élhetnek, tisztesség és becsület tartja össze ?ket, világukban csend és nyugalom uralkodik. A Szent Hegyen mindig fúj a szél, néha elzárja ?ket a világtól a nagy hó, de ?k érezhetik Isten közelségét. Az eléjük táruló táj, és a lelkükben lév? harmónia teszi gazdaggá életüket. Engem is elragadott ez a tisztaság, felemelte szívemet. Remélem, e harmónia másokat is ugyanígy megérint, és nem lesz többé méreggel teli üvegpohár, amit a gonosz er?k összetörhetnek. Hiszem, hogy az áldást osztó kéz egyszer az egész emberiséget meg tudja változtatni.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.