10.
Angyal Mihály f?törzs Homokfalva polgármesterét hívja mobiltelefonján.
– Igen, én. Szervusz, Jen?! Kellemetlen hír, kérlek… Nem hagy nyugodni. Bejelentést kaptam. Ruganyosné azt mondja: egy napja és két éjszakája nem látta fogyatékos szomszédját.
– Kir?l beszélsz? Nincs fogyatékos szomszédja!
– Hát a süketnéma Csordás Tiborról.
– Költ?nkr?l? Hogy beszélsz róla, Mihály! Siket, de értelmes ember. Állandóan publikál ide-oda, helyi lapunkban olvashatod most is folytatásos regényét, az Angyalarcúak-at. Költeményeiért Kossuth-díjat érdemelne, de sajnos, az irodalmi életben, mint általában, makacsul tartja magát az el?ítélet. Pedig a Gutenberg-galaxisban abszolút mellékes a hallás. Nem? Az is nagy baj, hogy kistorkú, legalább szesztestvérei lennének! Szóval?
– Ja, ? az? Azt mondod: Kossuth-díjat? T?letek meg még a díszpolgári címet se… Igen… Aggódom érte. Nem hall, és annyi a b?nözés manapság… Gondolom, országos körözést…
– Miii? Tiborról beszélsz még? Több saját könyvvel rendelkez?, törvénytisztel? állampolgár!
– Félreértesz, Jen?kém. Tudod, a rend…
– Ami a rendet illeti, vele ezen a téren sincs gond! Egy hete kapta meg a parlagf?-irtást elrendel? határozatomat, másnap már fel volt tárcsázva a földje! Csinálja utána valaki!
– Igen, kérlek… Szóval az igazság az, hogy féltem. Két éjszaka meg egy teljes nap (karóráját nézi, számol), az harminchat óra, negyvenhárom perc és…
Itt, a polgármester idegeinek jóvoltából megszakadt a vonal.
„Hogy is mondta Tibor? Nehéz megélni a csendet… Miért? – emlékezik a polgármester. – Ennek egyszer? oka van. Mivel ez a fogyatékosság nem látszik, a külvilág számára a probléma nem észlelhet?, a segítségnyújtás helyett türelmetlenséget, agressziót vált ki, ezért is van az, hogy az érintett rejteni kívánja fogyatékosságát. Nem beszélve arról a tényr?l, hogy a kommunikációs zavar rossz beszédértést eredményez, amihez a kívülálló az értelmi fogyatékosságot kapcsolja, azt pedig ki szeretné felvállalni.”
11.
Folytatnám, de újabb telefoncsörgés zavarja Isten csendjét.
A polgármester hangja:
– Jó napot, Mindentudóm!
– Szervusz, Jen?, te mindig túlzol. Mi a helyzet?
– Csordásról, a költ?nkr?l mit tudsz? Több, mint harminchat órája nem látták a faluban.
– Jelentem: tegnap a hat huszonhatos, menetrend szerinti busszal elutazott Tápra. Feltehet?en Szalkon, a rokonoknál tartózkodik.
– A rokonok telefonszáma?
– Rögtön…
Kínos percek.
Mindentudó káromkodik.
– Ördög és pokol! Nincs, nincs… Hogy a fenébe! Nem találom sehol a szomszéd város telefonkönyvét! Ezt a gondatlanságot! Más megye, Jen?kém, más megye.
– Semmi, csak érdekl?dtem. Tudod, süketnéma…
– Tud ? beszélni! Sok hallónál jobban. Sóval sóz. Jelnyelvet ismer, ami ugyanolyan, mint más nyelv. Akkor itt vannak az írott, nyomtatott szavak… Emlékszel, általánosban, oroszból prímán…
– De hol lehet?!? Mindenki maradna ott, ahol születik!
– Jó, jó, f?nök! A falu büszkeségét el?kerítjük a föld alól is! Mindjárt odaszólok Angyal f?törzsnek. Csak úgy nem t?nhet el! Hogy jártunk annak idején Pet?fivel!!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:51 :: dudás sándor
