Sonkoly Éva : Titokban lestem

A Tavasz varázsujja megérintett…*

 

 

 

Tavaszi kék ég alatt

felleg nézi az ágakat,

napsugár melegén

moccan az ág,

lassan rügyet bont,

titokban lestem

a tavasz varázsujját,

megérintett minden

füvet, fát.

Szemem hunyorog

a reggeli fényben,

repít a képzelet,

virágözön mindenütt,

a fű között százszorszép

szárítja szirmát,

fújja a szél az utakat,

várj!

Indulok már…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 576 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"