Petz György : de nem is zaj

Nyomtatás

de nem is zaj

a birodalmak csöndjét

belepi a csöndek birodalma,

nehéz kívülr?l élni azt,

mi bens?: a várakozás.

vártam már eleget,

kétlábon járó kísérleti terep

vagyok, akinek a történelem

folytonos jelen és vétkek halmaza.

hova menjek, hazámból kimerve

mindaz, mi tekinthet? annak,

amiért érdemes úgy hívni

és úgy szeretni, mint érdemlik

azok, kiknek fejében élt egy kép

arról, ahová jutottunk, de ez

már nem az. ez a nyüzsgés zaja,

a birodalmak csöndje, a rendszer.

nem látom meg, ha mellettem halsz,

pedig tudok egy telefonszámot,

ahol tanácsot adnak, hogy miként

ne juss oda, ahol tartasz.

lehet, csak géphang, de oly kedves,

nem is igénylünk mást. választhatjuk

még a csendet is, az is vállalkozás,

aminek végül mégis ára van.

már azt se hazudjuk, hogy

legf?bb érték az ember, már

nem hiszünk; tudunk; és efféle

balgaságok közgazdász értelme semmi.

ez itten a racionális ?rültség kora,

a blöff-tudomány, ahol a pápa

beszélt istennel, hogy letagadja,

nyert pénzén a lottót aláássa.

százéves barátném eggyel el?bb

megelégelte, sajnálkozott és meghalt,

mert örök dolgokkal érdemes csak,

mással ne foglalkozz, gyermekem –

hiába kérdeztem, hanyadszor etetik

meg véle ugyanazt az ételt, velem

vagy ötödször, pedig fast food, igencsak;

nem válaszolt, élni akart, nem ezt.

de zenékr?l beszélt és barátságokról,

szigetr?l, ahova minden éjjel, meg

aszklepiosz is, odatart; és vár, ha el?bb

érne, mert az nem a birodalmak csöndje,

de nem is zaj.