Koosán Ildikó : Mihai Eminescu Éjszakámról…

saját fotó

 

 

Éjszakámról…

 

 

 

 

Elcsendesül az éj, kandallóban lassan kialvó parázs

b?völ, pamlagom sarkából merengve nézem,

míg álmom pillangó-röpt? fátylát pillámra hullni érzem,

szobámban kialszik a fény, befon a  puha varázs.

 

Akkor jössz felém az éji homályból te vágyott árnyalak,

fehéren akár a tél, ragyogón, örök napsugaram a nyárból,

mellém ülsz kedves, nyakamban már, -és átnyalábol-

karod……kutatva nézed sápadt arcomat.

 

Ezek a fehér, puha, illatos karok. Régr?l ismer?s 

érintését vágytam, itt van velem, fejed mellemre téved,

aztán úgy teszel, mint aki álomból ébred, 

göndör fürtjeim légies sóhajjal- merthogy siet?s-

 

simítod el homlokom fölül, s játékos merészen,

-gondolván, hogy alszom,- ravaszul, egészen,

ajkaddal  érinted pillám, homlokom középen,

s köddé válsz, meggyötört lelkem égeti a szégyen.

 

Ó! megidézlek képzeletemmel, tudom, te vársz.

Ó! megidézlek, míg ifjúságom fénylik akár a nap,

illatod virágban, ízed harmatban érzem, enyém marad

míg fiatal a szívem,  arcom nem szántja röggé a ránc.

 

                                              

 

 

 

 

Noaptea…

 

 

Noaptea potolit Ã?Ÿi vânÃ?Æ?t arde focul în cÃ?Æ?min;
Dintr-un colÃ?£ pe-o sofÃ?Æ? roÃ?ŸÃ?Æ? eu în faÃ?£a lui privesc,
Pân’ ce mintea îmi adoarme, pân’ ce genele-mi clipesc;
Lumânarea-i stinsÃ?Æ?-n casÃ?Æ?… somnu-i cald, molatic, lin.

Atunci tu prin întuneric te apropii surâzândÃ?Æ?,
AlbÃ?Æ? ca zÃ?Æ?pada iernei, dulce ca o zi de varÃ?Æ?;
Pe genunchi îmi Ã?Ÿezi, iubito, braÃ?£ele-Ã?£i îmi înconjoarÃ?Æ?
Gâtul… iar tu cu iubire priveÃ?Ÿti faÃ?£a mea pÃ?Æ?lindÃ?Æ?.

Cu-ale tale bra�£e albe, moi, rotunde, parfumate,
Tu grumazul mi-l înlÃ?Æ?nÃ?£ui, pe-al meu piept capul Ã?£i-l culci;
Ã?ž-apoi ca din vis trezitÃ?Æ?, cu mâinuÃ?£e albe, dulci,
De pe fruntea mea cea tristÃ?Æ? tu dai viÃ?£ele-ntr-o parte.

NetezeÃ?Ÿti încet Ã?Ÿi leneÃ?Ÿ fruntea mea cea liniÃ?ŸtitÃ?Æ?
Ã?ži gândind cÃ?Æ? dorm, Ã?Ÿireato, apeÃ?Ÿi gura ta de foc
Pe-ai mei ochi închiÃ?Ÿi ca somnul Ã?Ÿi pe frunte-mi în mijloc
Ã?ži surâzi, cum râde visul într-o inimÃ?Æ?-ndrÃ?Æ?gitÃ?Æ?.

O! desmiardÃ?Æ?, pân’ ce fruntea-mi este netedÃ?Æ? Ã?Ÿi linÃ?Æ?,
O! desmiardÃ?Æ?, pân-eÃ?Ÿti junÃ?Æ? ca lumina cea din soare,
Pân-eÃ?Ÿti clarÃ?Æ? ca o rouÃ?Æ?, pân-eÃ?Ÿti dulce ca o floare,
Pân’ nu-i faÃ?£a mea zbârcitÃ?Æ?, pân’ nu-i inima bÃ?Æ?trânÃ?Æ?.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.