Lucskai Vincze : Sáfránysárga

            appendixet írok
            a világhoz
             görbületén nehéz függeléket
 érintem a végtelent 
 a metszéspontok ott vernek tanyát 
            meeting point a tejúton
 a hazátlan gondolatok találkozó helye 
            ott tán csobban is a szó
 a tunya öröklétben  
            lyukat fúr
            s ha már feketén tátong
 torkából felbuggyan lomhán az id? 
 és köröket fodroz  a fáradt mánusok alá 
            végre döccen a vekker
 így tiltakozom én 
 derítem zavaros elegyét a mának 
            hangtalan
             zeng dalom
            zen dalom
 gondolatok nélkül   
            vélt bölcsességgel   
 borotvált pilissel    
 terítem magamra ezt a vonagló világot    
            mint szépanyám tette   
            lyukas harisnyáit stoppolófára feszítette   
 léptekhez igazítom a kusza ösvényeket    
 tán talpam alatt is nemesedhet a rög    
 ha sáfrányszín cseppeket könnyez rájuk      
            köntösöm   
     
 itatom hát gyolcsát minden repedésnek    
     

Legutóbbi módosítás: 2009.02.17. @ 10:23 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...