Koosán Ildikó : Guillaume Appolinaire Kikericsek

saját fotó

 


K i k e r i c s e k


Törékeny, mérgez? virág,színével telt a rét, elérkezett az ?sz,

a tehéncsorda védtelen,

lassú, de biztos mérge gy?z,

kék színbe rejtve, s ártatlan lilába.

Szemed, szerelmem akár a rét virága,

violaszín, és úgy igéz, mint ez az alkony, ez az ?szid?,

szemed életem ?szvirága, észrevétlenül, lassan mérgez?.


Gyermekhad szaladgál, játszik, terül a víg zsivaj,

harmonikaszó pördül a széllel, messzire ér a dal,

virágot törnek-lányt, vagy asszonyt-a bajt hozó gonoszt,

pilláid megremegnek, varázsát látod derékbatörni most

a kis virágnak, f? közt remeg, szélt?l is szenved szegény,


csendesen dudorászik a pásztorlegény,

csordája hazafelé baktat, el-elb?dül méltóságteljesen,

elhagyják e bajteremt? rétet, talán örökre, végérvényesen.


 


Les Colchiques


Le preacute est veaucuteneaucuteneux mais joli en automne

Les vaches y paissant

Lentement s’ empoisonnent

Le colchique couleur de cerne et de lilas

Y fleurit tes yeux sont comme cette fleur-la

Violatres comme leur cerne et comme cet automne

Ez ma vie pour tes yeux lentement s’empoisonne.


Les enfants de l’eaucutecole viennent avec fracas

Vecirctus de hoquetons et jounant de l’harmonica

Ils cueillent les colchiques qui sont comme des megraveres

Filles de leurs filles et sont couleur de-tes paupiegraveeres

Qui battent comme les fleurs battent au vent doucement


Le gardien du troupeau chante tout doucement

Tandis que lentes et meauglant les vaches abandonnent

Pour toujours ce grand preacute mal fleuri par l’automne.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.