Egy osztrák kisváros, Puchberg
szökőkútja kápráztatott el,
szivárvány-cseppekben tündökölt
e páratlan, festői gyógyhely.
Völgyében kis hegyi vasút lapult,
innen indult a salamander-vonat,
képzelet-vetítőmből gyakran előveszem:
logója foltos, szalamandra-rajzolat.
Szuszogva kapaszkodott, lassan haladt,
szakadékos völgyeket hagytunk magunk alatt.
A légüres térben sziklák meredeztek,
égbe nőttek a méregzöld fenyvesek.
Ott a hegytető nyáron is hófedett,
az olvadó gleccser jege töredezett.
Hegygerincen állt egy magányos zerge,
hollók hasítottak a levegő-égbe.
Süppedő mohára lépett a talpam,
törpefenyők között tán meditáltam…
Zuzmós ősköveken pihent a nyugalom,
hegyi réten kongott milka-tehén kolomp.
Ezernyi virágra rátalált a méh,
beszívtuk az ózon ritka leheletét.
A tejszerű pára bújtatott sejtelmesen,
ott, az Alpok csúcsán rejtőzhettünk el.
Nálam megtalálod, ha magasba hív a vágy,
nem kell, hogy kétezer méteres csúcsra hágj!
Legutóbbi módosítás: 2009.01.16. @ 17:38 :: Szabó Edit Irma
