(álhír-afterman)
Marcel Proust, aki ezer frankos borravalóiról volt híres, hajnalban a Grand Hotel portásától kölcsön kért 100 frankot.
Majd visszacsúsztatta a portás zsebébe, ezekkel a szavakkal:
– Tartsa meg, úgyis magának kértem.
Montaigne mindig rúzsos ajka alatt vártak. A Dupont-Latin kávéház mögött a kis kertben, a nagy gondolkodó szobrát a diákok mindennap kifestették. A Bourbon-palotától jöttek gyalog, a Szajnával párhuzamosan kanyargó Szent Domonkos utcából, ahol Mazarin és Richelieu rokonai laktak, majd két évig az a Lucien Bonaparte, aki valóban írt két regényt. Útba esett a Szent Klotild bazilika, ahol César Franck hallgatta Liszt Ferencet, a rue du Sommerard sarki vendégl?be tartottak, ami a boulevard Saint Germain és a rue des Écoles közt húzódik, a rue Velachasse után haladtak el a Szép Vadászat utca 27/b el?tt, ahol Alphonse Daudet utolsó éveit töltötte. Gyertyaszentel? napja volt, az Írországból érkez? George Moore-t várták, aki még nem döntötte el, hogy fest? lesz-e, vagy író? Mestere volt annak, hogyan kell csukott szemmel, anélkül, hogy a kezét felemelné a papírról, egy vonallal malacot rajzolni. Jó jelnek tartották. A galagonyabokrok közt megbúvó fogatok közül béreltek egyet, cilinderjeiket térdükre fektetve várni kezdtek. Chavenal, túl volt már néhány önm?köd? csendéleten, ám igazából az átlátszó kép megteremtésén dolgozott. A pénzre fájt a foguk.
Hétf?re virradóan (hétf?n a Louvre szünnapot tartott) a Gioconda elt?nt a falról, csak a keretet és az üveget hagyták a lépcs?házban. Még az Amerikába induló hajókat is átkutatták, 50 000 frank jutalmat ajánlottak fel arra az esetre, ha valaki „alvajárva, spiritizmussal vagy egyéb okkult módon sikeresen felfedi a tolvaj kilétét”. Majd kés?bb-egy házkutatás után-Apollinaire-t vádolják a Mona Lisa ellopásával, holott az igazi tolvaj a titkára volt, ám ?t kés?bb soha nem találják meg. A m?vészet a mindennapjaikban gyökerezett, tisztelték, de bíztak abban a tanácsban, amit Ingres adott Degas-nak: „Csak húzzon vonalakat és vonalakat, természet után vagy emlékezetb?l és jó m?vész lesz magából”. Bibesco román herceg (?t nevezte Proust a legértelmesebb franciának) igazolta hétf?re az alibijét. Gaguin plakátragasztásból élt, napi öt frank volt a keresete, ezzel szemben Marcel Proust, ha 300 frank borravalót adott, szégyenkezett. George Moore, aki néhány évet távol volt Párizstól, egy Seurat-képet szerette volna megnézni, a vászonról azt hallotta, hogy csupa kék és f? attrakciója egy méteres farkú majom. Ebben az évben Lautrec Gin Coctail címmel rajzot közölt – a Courrier Francais-ról van szó – mely az 1809-ben felt?nt coctail két válfajának: stone fence és sherry cobbler – képi ábrázolása. Moore egy Boulanger audenciáról jött. A hadügyminiszter rendkívül népszer? volt, igazi republikánus tábornoknak tartották és, ha a mulatókban felhangzott neve, állva tapsolták meg, s még egy dalban is megörökítették a nevét, a Vissza a parádéról c. m?r?l van szó, de a pletyka túlzás, hogy ? írta volna a Szomorú vasárnap-ot. Ez azonban tévedés volt.
Esteledett, egy estélyre voltak hivatalosak, ám mindenki el akarta mesélni George számára a nehéz éveket, melyeken Párizs keresztülment. Antoine, aki a Hachette -féle könyvkereskedésben dolgozott átmutatott az utcán egy férfira, aki mankókkal közlekedett: Az ott Haan! Meyer de Haanról volt szó, aki holland volt, a Café Volpini-ben látta meg el?ször Gaguin m?veit, volt pénze és több mint fél éven át ? fizette a fest? költségeit. Télen, amikor Gaguin egy elhagyatott helyen dolgozott, megszólította egy jár?rszolgálatot teljesít? csend?r: akkoriban úgy tudták, hogy Boulanger tábornok Jersey szigetén tartózkodik, féltek, hogy államcsínyt követ el, és óvintézkedéseket tettek, hogy partra ne szálljon. A csend?r elkezdte vallatni a fest?t, és annyira felidegesítette, hogy az kifakadt. „Azt hiszi, hogy én vagyok Boulanger tábornok?” – Ennél valószín?tlenebb dolgok is megtörténtek már – felelte a csend?r. – Van róla személyleírása? – kérdezte Gaguin. – Személyleírás? – mondta a csend?r. – Fütyülök rá. Világos, hogy maga kötözködik. Le van tartóztatva. Kövessen.
Gaugin tehát bement a csend?rrel a quimperléi csend?rségre, ahol közölték vele, hogy mivel nem ? Boulanger tábornok, nem volt joga magát tábornoknak kiadni és kötelessége teljesítése közben sértegetni a csend?rt. Mikor Gaugin tiltakozni próbált: „De én nem adtam ki magam tábornoknak”, ezt a választ kapta: – Nyilvánvaló volt, hogy tábornoknak adta ki magát, ha a csend?r összetévesztette Boulanger tábornokkal. Végül is megúszta a dolgot dorgálással, de eltartott egy ideig, amíg szabadon engedték.
Moore a kávéházak miatt járt Párizsba, amikre még Ruskin hívta fel a figyelmet, Angliában ugyanis nem voltak hasonló helyek. Chavenal kalauzolta. Párizs alighogy túljutott a Világkiállításon, elszenvedte a magát Lautremont grófnak nevez? Isadore Ducasse hátborzongató lidércnyomását, a Maldoror énekeit, majd ugyanez a kiadó Zolától rendelt meg egy realista regényciklust. Zola évi egy könyvet vállalt 500 frank el?leg ellenében. És összeomlóban volt a császári rendszer, Chavenal állítása szerint Duret és Zola leplezetlenül republikánus hangnemben írnak, Rochefort híres vezércikkét így kezdte: „Franciaországnak a Császári Almanach szerint harminchat millió honpolgára van, nem számítva az elégedetlenség okait.” A császár regénnyel akart válaszolni, aztán inkább hatvannégy újságot betiltott. Az államhatalom és a m?vészet viszonya kiélez?dött.
Alfred Jarry, miután az éjszakát a Les Halles környékén töltötte, a korahajnali órákban lakására tartott fest?barátaival és modelljével. Átkeltek a Ponts de Arts-on, Jarry meglátott egy embert, aki fel-alá sétált a rakparton; megkérdezte t?le, hogy mit csinál. – Vámos vagyok – felelte a megkérdezett -, a munkámat végzem. Jarry mer?en ránézett, majd így szólt: – Külsején látom, hogy m?vésznek született. A m?vészi zseni gyakran látható az arcon. Meggy?z?désem, hogy kár vámosként elfecsérelnie idejét. Képeket kellene festenie, ahogy a barátom is fest, akit itt lát modelljével. Rossueau tiltakozott, de Jarry felállította a fest?állványt, míg a modell kibújt ruhájából. – Fesse le Évát a földi Paradicsomban! – parancsolta Jarry. Meggy?zte a Vámost, s a vásznon egy fára emlékeztet? alakzat mellett megjelent valami, ami egy n?re hasonlított. A különös csoport magára vonta egy körútját végz? rend?r figyelmét. Vámost nem lehetett realizmussal vádolni, így ügyét a bíróság szemérem elleni vétségként tárgyalta. A bíró figyelmeztetéssel zárta le az ügyet, Vámos pedig megígérte a bírónak, hogy újévi ajándék gyanánt megfesti a bíró nejének arcképét.
Párizs nehéz évei: Verlaine-t letartóztatják, mert egy kávéházban, illetve a Café de Madrid teraszán, azt kiáltja: Éljen a köztársaság! Rimbaud is letartóztatásba került, mert noteszében a rend?rség érthetetlen fragmentumokat talált, amelyet a rend?rség sifrírozott üzenetnek vélt. Ekkor történt, hogy a miniszterelnök, Gambetta léggömbön a német támadás ellen Tours-ba menekült, élelmiszerhiány lépett fel, a hentesek macskát és kutyát árultak. Victor Hugó feljegyzi naplójában: „Ma patkányt ettem.” Nem voltak konflisok, mert a lovakat is megették. A Kommün alatt Velaine azt mondta Goncourt-nak, hogy elutasított egy javaslatot, mely a Notre Dame felgyújtását szorgalmazta. Ám, ez valószín?leg tréfa volt. Izgalomban nem volt hiány, ?szre tervezték a royalista államcsínyt, várták Chambord gróf októberi visszatérését Fröhsdorfból. Az összeesküvés azonban meghiúsult, mert a gróf nem volt hajlandó a nemzetiszín? lobogót használni a francia királyok régi fehér zászlaja helyett. A német katonák 1873-ra elhagyták Franciaországot.
Chavenal és Grevy (redingot és fehér inggallér!) egy fiakeren elindultak az estélyre. Amikor Laure Hayman megtudta, hogy Paul Burget róla mintázta meg a Glady Harvey h?sn?jét, Laura virágmintákkal sz?tt alsószoknyája selymébe kötetett egy példányt és Chavenalnak ajándékozta. Ezt szánták George Moore-nak. Cilinderjeiket kilógatták a Bindert?l bérelt landauerb?l, ami lassan hajtott Madame Arman de Caillavethez, Anatol France múzsájához.
Grevy szobrász volt, elkészítette Vercingetorix gall hadvezér szobrát, amelyr?l kiderült, hogy nem más, mint az egyik megmerevedett… cimbora. A Sacré Coeur bazilikában gyónta meg. Chavenal -háború tartamára jelentkezett külföldi-katonakönyvében a Hongrie szót az istápolyi beutaló helyére írták és menetlevélként a kolera szerepel a legfontosabb hadicikkely helyén. Degas, kinek tájképei szintén m?teremben készültek, várta ?ket az estélyen. Madame Caillaveth estélye tulajdonképpen Zolának szólt. A Patkányfogó színpadi változata ugyanis 300 el?adást ért meg, ennek tiszteletére rendeztek díszvacsorát. A két fiatalember meg is érkezett. Alighogy körülnéztek a teremben, megpillantották George Moore-t. Különös alak volt. Feléjük tartott. Manet Abszintivójának öltözve jelent meg, mint egy részeg hajó, mely teljesen felborult, ugyanis két láb látszott ki bel?le, mely fölfelé f?z?s cip?ben folytatódott.
Kerekes Roadmovie Tamás
Legutóbbi módosítás: 2009.01.27. @ 10:58 :: Kerekes Tamás afterman
