Az elégedetlen kertitörpe
A kövér kertitörpe randa zöld sapkában
a kert közepén állva töprengett magában
Nyáron a melegben és télen a hóban
irigyelte a disznót, ki kuncogott az ólban.
Aztán egy szép napon a böllér érkezett
kuncogó disznónkról mondott szépeket
dicsérte a máját és a farkát is húzta,
majd éles késével gyorsan nyakon szúrta.
Törpénk elsápadt és kétségbe is esett
tisztán láthatta, ez nem volt baleset.
Mit csináljon gyorsan, szaladjon nyomban?
Hol találna rendőrt a sötét pagonyban?
Kiabálni próbált, de kőből van a törpe
hangja sem volt s a lába is görbe.
Szemével intett, de rá nem figyelt senki
senki nem akarta szegényt észrevenni.
Közben a disznót daraboljak csendben
Mindenki szerint ez így is van rendben
Csak kertitörpénk, ki dühösen dohog
a lelke is háborog: ez micsoda dolog!
Áldomást is ittak, persze ő nem kapott
egy korty pálinkát sem, pedig jajgatott
Nem halotta senki, és üres most az alom
Törpénké lett a kőbezárt fájdalom.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.02. @ 12:24 :: George Tumpeck
