Egyébiránt nincs bajom a fedél nélküliekkel, az alul szocializáltakkal. Mindössze bánt az, ha a gyerekek jogait semmibe veszik azok, akik maguknak jogokat követelnek.
Fekszik a figura a padon, alszik ezerrel. Kényelmetlen lehet pedig, ülésre sem igazán alkalmas, alvásra pláne nem. Nincs hátrésze sem, rövid is, a néhány szál deszka kemény. Fekszik a figura a padon, alszik ezerrel. Szatyrát szorongatja álmában, mellette sörös dobozok, boros flakon. Üresen. Büdös. Nagyon büdös.
Mocskos nadrágján friss foltból csöpög a vizelet, áztatja a padot is. Horkol. Nem kicsit: nagyon. Körötte nincs csend. Sőt: nagy a zaj. Gyerekek csodálkoznak a bácsira, anyukák hajkurásszák közeléből csemetéiket. Merthogy játszótéren volnánk. Amit ugyan nem oly rég újítottak kompatibilissá, uniósilag, s időnként rendbe tesznek szülők, hivataliak is. De sziszifuszi ez a munka. Ha épp nem alszik társadalmilag hátrányos büdi-bácsi a padok valamelyikén, ha épp nem italoznak és végzik a homokozóba kis- és nagydolgaikat átmenő emberek, akkor tizenévesek bújnak össze cigizni, szotyizni, környékbeli alkeszek bontják remegő kézzel a feleseket hajnalban. Játszótér, mi más. Nem kéne sokat menni a szemetesig, de a kevés is sok.
Én elismerem a közterületesek munkáját. Nem haragszom rájuk. Biztos az a dolguk, hogy bírságoljanak. Minden bizonnyal üzleti tervet nyomnak a nyakukba: hozni kell a bevételt. Abból a bevételből azonban fordíthatnánk valamit vissza is a közterekre. Többes számban, nem egy térre.
„Az a szép ződ gyep, az hiányzik nekem”. Ha nem pontos: bocs. Égig ért a fű, amikor parkőrök gondoskodtak a rendről. Még büntethettek is. Nagy pénzbe kerülne minden bizonnyal egy ilyes intézmény a városban. Nem egy park egy őr szinten persze, de ez már részletkérdés.
Addig fekszik a figura a padon, a játszótéri padon és maga alá csinál.
Tesz ránk.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Pogány Gábor
