Takács Dezső : Itt állok

 

 

Szürkén ásító akácos

szélén karcsú testű táncos

sárga lombja kivilágít,

ki a háttérből irányít

rejtve marad.

 

Azért ő mindent észrevesz,

súlyos csendet öklendez

az idő tátott szája,

túl sok kérdés maradt hátra,

fogytán szavad.

 

Rozoga korlát,

keskeny út,

szakadék szélén

messzire fut.

Földre ejtett régi álmom

összesöpröm, megformázom.

Ködből felsejlő barátom

kérlek, mondd hát!

Ki lépje meg az elsőt?

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.