Mocsorog a kor, hamvad a lélek,
magamhoz és hozzád odaérek.
Áldom a földet, hívom a szépet,
varázsoljunk hát szerelmünkb?l
Áldott és szent Menedéket.
magamhoz és hozzád odaérek.
Áldom a földet, hívom a szépet,
varázsoljunk hát szerelmünkb?l
Áldott és szent Menedéket.
Szétfoszló, forró érintéseid
emlék-templomában keresem,
milyenek lehettünk volna egykor rég.
lelkemben tövismaradványok bontják
le ég? vágyaim bedeszkázott
testromjait. Ölel? tenyérrel,
évezredek magányával simítsd el lágy
húsvirágok hangáivá még szerelmünk
mámoros várótermeiben
a bennem él?, békédre
sóvárgó, asszonyi lényt.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.17. @ 09:08 :: dr Kocsi Katalin
