dr Kocsi Katalin : Odázat

 

Szétázott újságok rongyain
még tegnapi nap pihen el.
a holnapi emlékeid el?l is
riadt gondolat – galambok
rettennek bele az éjfélbe.

 

Nem is oda talán, nem más

varázs kapuján kopoghat a

magány. Nélkülünk nincs is

a talán, melyben remény

töltheti fel a találkozást.

 

Az egymást tagadva is akarást.

——————————————————————————————————————————

Hogy meg?rizzük az oldal sokszín?ségét, egy szerz?t?l egy nap egy írást teszünk fel, azon kivételes esetekt?l eltekintve, amikor a két m? szervesen összetartozik, és amikor a szerkeszt? elfelejti, hogy egyet már publikált a szerz?t?l. 🙂

Ezt tehát tegyük el holnapra.

Legutóbbi módosítás: 2008.10.17. @ 08:44 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.