Kastély Máté : A hiány lajstroma

Kellene egy színpad a szónak,

egy gyönge szél szerény hajómnak,

és végre egy képlet

a tesped? észnek,

mellyel büszkén léphet

a holnap.

 

Kellene egy remény a jónak,

egy gyönge n? a szelíd bóknak,

s mit nem úgy von végre

vágya merésze,

szívem közepébe

falónak.

 

Kellene már egy kopott kabát,

ha veszti világom mámorát,

ha elver a zápor,

s te reszketve fázol,

csontzörg? magánytól

h? barát.

 

Kellene egy megszokott sarok,

hol felejtünk bút, bajt, bánatot,

s ha betör a kétely

mint vad vád, s eszével

bajt vív én az énnel

ráhagyod.

 

Kellene egy rét, hova bújhat

vándor, s hova nem ér el a gúnyhad,

mert nem való e világ

neked, s nekem, hol már

a lét mint vad bikád

Csak fújtat.

 

Kellene egy elhagyatott tó,

mámorítóálom ringató,

hol hullám-hahotán

ülve csók, és magány

éppen olyan: akár

A való.

Legutóbb szerkesztette - Kastély Máté
Szerző Kastély Máté 51 Írás
Kicsit elévült már ez a bemutatkozás. Bár talán már mind1 is újat írni. Aki akarta úgyis elolvasta már. Hát így visszagondolva hülyeség volt azt írni, hogy 16 éves vagyok, mert ezt mindig meg kell változtatni. Szóval arra jutottam, hogy a legjobb, ha a születési dátumommal kezdek: 1990. 06. 05. A többi maradt. Továbra is sok művészetet kedvelek, és művelek is, több kevesebb sikerrel. (Fotózás, színjátszás).