Kastély Máté : A hiány lajstroma

Nyomtatás

Kellene egy színpad a szónak,

egy gyönge szél szerény hajómnak,

és végre egy képlet

a tesped? észnek,

mellyel büszkén léphet

a holnap.

Kellene egy remény a jónak,

egy gyönge n? a szelíd bóknak,

s mit nem úgy von végre

vágya merésze,

szívem közepébe

falónak.

Kellene már egy kopott kabát,

ha veszti világom mámorát,

ha elver a zápor,

s te reszketve fázol,

csontzörg? magánytól

h? barát.

Kellene egy megszokott sarok,

hol felejtünk bút, bajt, bánatot,

s ha betör a kétely

mint vad vád, s eszével

bajt vív én az énnel

ráhagyod.

Kellene egy rét, hova bújhat

vándor, s hova nem ér el a gúnyhad,

mert nem való e világ

neked, s nekem, hol már

a lét mint vad bikád

Csak fújtat.

Kellene egy elhagyatott tó,

mámorítóálom ringató,

hol hullám-hahotán

ülve csók, és magány

éppen olyan: akár

A való.