Végh Szimonetta : A rab

Nyomtatás

A rab

Megint elindult

Lavinaként végigsöpört bennem,

Rajtam hagyta gyilkos méregfogait,

Melyek szétszaggatták testem.

Megint itt hagyott.

Szök?árként mosta el a b?neimet,

Szavak nélkül magamhoz öleltem,

De új vétkekkel ruházta fel lelkem.

Megint elt?nt.

Döbbenve rohantam a messzeségbe,

Láttam, ahogy a semmi mered rám,

És az ismeretlent félve kerestem.

Megint visszajött.

Álmomban suttogja, hogy fogva tart,

Mindig velem volt kezdetek óta,

Engem hurcol az ösztön magához láncolva.