Kovács Henrietta : Ha a fehér falak leomolnak…

Egy rövid kis rigmus…hatásos idegesség?z?:)

Ha a fehér falak leomolnak, földbe rogyva Ezüstkorszak
elefántcsont kürtje bátran harsan, életadó tündedallam
gyógyír-lantja zendül minden lombban, dobok fakeretje dobban,
Dél Keresztje ?rz? égi karban, szállj le közénk Ezüst Hajnal!
 
Ha a Holdfény-torony karcsú váza felbukkan a csillag ágban,
s elmúlt korok túlél?i majdan könyörögnek hozzád halkan,
hol kihal a sötétségnek árnya, s fény nyílik egy új világra,
Dél Keresztje ?rz? égi karban, szállj le közénk Ezüst Hajnal!

Legutóbbi módosítás: 2008.06.08. @ 16:08 :: Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/