Takács Dezső : Ébredés

Egyszer eljön az idő, amikor az ember valódi énje felébred lappangó állapotából, és rálép arra az útra, amin mindig is járni akart. *

 

 

 

 

 

Révületben érzem a jég, hogy olvad szét

Üveghangon játszik vurlicer zenét

Hallgatom

Homályos ablakon

Les rám a hold

 

Álomittas évek, kábult hajnalok

Földre hullott tollak, üres papírlapok

Poros lomok

Ha mindent itt hagyok

Nem fájlalom

 

Miért vársz még mindig rám

Nincs itt több éjszakám

Vibráló fény vagyok

Feltűnök, elhalok

 

Ne szóljál, ne hívjál

Még ne is gondolj rám

Holnapra más leszek

Többé nem ismersz meg.

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.