Lucskai Vincze : H?tlenségem ne feledd

és elhagytam a cementlapokat
el a bomló partot
és utoljára még
lefektettem a kúszó árnyakat
a kísért? hét-fák alatt
létem jelet mart ott
mert megkeseredett már ez a folyó
és meg a város
keseredtek tovább bennem
hiába is terelgettem a sodró tajtékokat
foszlottak habjain a parti tornyok
és elnyelték a harangszót

megszólhattok hát ha akartok

szurdokban verg?dik tehetetlen
és ragadja magával
hegyek sikolyát
görgeti utánam rendre
nyomaim követve
s ha kavicsai utol érnek
a csikorgó hírnökök kegyetlenek
morzsolják a gyarló szívet
az enyémet
és partra vetik a szót
a harangszót
félreverten
hát
h?tlenségem ne feledd

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...