Ruder Jana : Múltból szakított

 

 

Múltból szakított sóhajom még nagyon fáj,

amikor újra és újra feltör a mélyből.

Árnyékként követ , oly sok éve már

s nem enged repülnöm…

Nem maradt semmim sem ,

csak száraz faleveleket

gyűjtögetett a lélek…

kezedhez érnék, de a valóságtól félek.

Ablakomhoz letérdelt a tél

s tavaszi szonátám

már semmit sem ér….

Messze hajolnak el egymástól a hegyek,

s az utat, melyen hozzád indulhatnék

eltorlaszolta az idő.

Közös perceinkre ráhull a köd,

elrozsdásodik a beszívott levegő.

Elvetélt minden gondolat, mely feléd szalad-

én mégis naponta építgetem a hidat

bár megkopaszodott a remény,

már nem vagy idegen.

Meleg fényű takaró vagy a lelkemen.

Távoli harangszó , ami a csendbe rakott fészket,

s mozdulatokból fonott néma ígéret,

hogy múltból szakított sóhajom

lassan elpihenjen,

megszelídüljön a könnyem

simogató két tenyeredben.

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...