Lucskai Vincze : A pákász dala

itt szivárog erem el
   te krónikás kehely
minden cseppjét fogd csak fel
és jöjj véremnek vére
cselekedjünk hát
   épebb világot
irtsunk ki minden átkot
foglaljunk újból hont
ha már emez
   a vezérekr?l lekopott

min? mez
   lekopott

ejtsük meg szerét
rongyolt dolgainknak
és szivárogjon vissza a lecsapolt vér is
   lássák
   nem csak ennyit ér itt
lehetnék ismét pákász
senkinek szolgája
   zsombékok királya
simuljon talpam alá az ingovány
ha kapaszkodik belém
a lápi bot
    támaszom jogán
   tanácsot csak magamnak oszthatok
pihentetve a bográcsot
ott a horgas szolgafán
lelkem szikálja még a faragott szókat
   cserdítésre késznek

durranjon hát a sudár
   a józan észnek

ide kürtösök
ide dobver?k
   hírnek viv?i tétessen közzé
kerestetik a legjobb terel?
és áll is mind a csás oldalra
ökör nógatónak

hömpölyögjünk gyepr?l gyepre
ültessünk somot
   mogyorót
hadd teremjen a legjobb bot
ha kérgében szárad
   tán majd nem is hasad
és nyúzottan edz?dik parázs felett
   elevennek

hurkoljunk hát tellengeket nyakába
a toporgó létnek

   táncoltatónak

Legutóbbi módosítás: 2008.04.20. @ 08:46 :: Lucskai Vincze

Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...