Veled töltöm meg a sötétséget,
b?röd vonja huzatba a párnát,
ha itt vagy is, a hiányod éget,
ha nem vagy itt, holtak vére jár át.
Hangtalanul is hozzád beszélek,
a kávéban szemed barnasága
magukba fúlnak az öröklétek
ha nem benned nyílik a bejárat.
Keresem a legjobb fonémákat
de csak emberi szennyet találok
ami úgysem írja le, milyen vagy.
Rajtam át a te folyamod vágtat
valóságba öltöznek az álmok
érintésed egy percre el nem hagy.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.07. @ 01:39 :: Kántás Balázs