Egy kis kihagyás után.
Fentr?l a hó, meg a rét,
most lábnyom a múlt,
s a jöv? a sz?zi mez?,
mi bejárni való.
Fákba omlik a köd,
árokpart mereszti szemét,
de az éj már lecsukódott,
s az els? csillag
– holmi égi szemét-
Holdat kerget a csendben.
Lopni jár, ki zajt csinál,
hisz szunnyad a víz,
vele a jég, s a tél velejét
ma kulcsra zárja
a fagy.
Pislog a lámpa, benne a fény,
kezem megakad,
s a falba vési e szavakat
az álom peremén:
"Ez egy dal
a Tél tenyerén."