grim : A tél tenyerén

Egy kis kihagyás után.

Fentr?l a hó, meg a rét,
most lábnyom a múlt,
s a jöv? a sz?zi mez?,

mi bejárni való.

 

Fákba omlik a köd,

árokpart mereszti szemét,

de az éj már lecsukódott,
s az els? csillag

– holmi égi szemét-

Holdat kerget a csendben.

 

Lopni jár, ki zajt csinál,
hisz szunnyad a víz,
vele a jég, s a tél velejét

ma kulcsra zárja
a fagy.

 

Pislog a lámpa, benne a fény,
kezem megakad,
s a falba vési e szavakat

az álom peremén:

"Ez egy dal
a Tél tenyerén."

Legutóbb szerkesztette - grim