„…sajnálatos öngyilkosság zavarta meg a Bak Teréz utcai metró folyamatos közlekedését ma reggel. Kérjük hallgatóinkat, aki felismerné az áldozatot, jelentkezzen a B?nt Etelka téri ?rsön. Fekete öltönynadrág és kabát volt az illet?n. Bordó nyakkend? és egy b?r aktatáska. A halott kiléte ismeretlen, nem találtak nála iratokat…" –
Vígh Endre kapkodva kanalazta épp a reggeli müzlijét, amikor ezt hallotta a tévében. Sietett élete legfontosabb megbeszélésére. Tudta, hogy végzetes lenne elkésnie. Magára kapta a szokásos fekete öltönyét és kivett egy nyakkend?t a szekrényb?l. Mindig véletlenszer?en választ. Most egy bordó került sorra. Felhúzta cip?jét és rohant ki a házból felmarkolva az aktatáskáját. Tudta, hogy késésben van, így szaladt végig a metróig. Csak az járt a fejében, hogy ez a legnagyobb lehet?sége és egyben az egyetlen, ha nem sikerül, lehúzhatja a rolót. Szerencsére a következ? metróval még épp beérhet, nem fog elkésni; gondolta. Endre kezdett megnyugodni, magabiztosan eljátszott már a gondolattal, hogy ? lehet ezek után akár az igazgató és megjavul majd szürke élete. A távolból közeled? metró szele megkócolta Endre haját és a reflektorok fénye bevilágította az alagutat.
Hirtelen eszébe jutott, hogy este nem rakta be az aktatáskájába a prezentációt, és az iratait sem…
Legutóbbi módosítás: 2007.12.18. @ 08:00 :: Bódizs Péter