Tóth Katalin : Az ég ölén

 

árkokat vések

sebeket a papírba

széthullt világunk

romjain ülök

lábujjhegyen lopóznak

az évek

– I'm trapped in this world –

fogságunk örök

tintafeketévé olvadt

színek zuhognak

karomban halott reggelek

tente-tente újszülött álom

– lonely and fading –

semmit nem jelent neked

tapogatózunk szívt?l szívig

véres kezünkben

hit és remény

a szeretet máshol van

– heartbroke and waiting –

bizonyosság az ég ölén

mert minden igaz

és hamis egyszerre

bel?lünk n?nek

bolygó meteoritok

az utak készek

– for you to come­* –

eltévedt hiábavalóság

hallgatsz

hallgatok

 

 

*Static-x: Not meant for me

 

Legutóbbi módosítás: 2007.11.06. @ 13:51 :: Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.