Tokár Alexandra : Ábránd

Az ártatlanság álcája mögött

Meleg hátadba temetem arcom

 

Szárnyak repítenek

Karjaiba zár a hajnal

Tündérek játszanak  csalfa

Játékot agyammal 

 

Puhán hozzád bújok

Szíved végtelen táncát

hallgatom, tüd?d morajlását

 

Közben eljátszok a gondolattal

Hisz oly valósnak t?nt

 

F?t a kíváncsiság

Tudnom kell 

 

Önnön avagy más

ölelésébe csúszni

is oly otthonos?

 

Kedves, másik felem

tuthatnád, a te, féktelen

érzéseid hajtanak

 

Tekintetünk összeér

szemedben csak a vágy

csillan, tompán

zuhansz vissza

 

Nem menekülhettél

A vágy csapdájában

Ott vagyok én is

 

Most együtt nevetünk

Ártatlanul, többé  nem

Álmokban kergetjük a gyönyört 

Legutóbbi módosítás: 2007.11.15. @ 18:04 :: Tokár Alexandra
Szerző Tokár Alexandra 0 Írás
Nélkületek elveszve állok itt. Ha magamat kéne bemutatnom először más embereket kellene megismernetek, mert senki sem áll egy darabból. Sok apro törékeny részből állunk, s minden egyes barátunk elvesztésével kevesebbek leszünk. Ezenkívül mindenki másmilyennek lát. Tehát reménytelen vállalkozás volna megpróbálnom bemutatkozni...