Tóth Katalin : Szoríts

 

a hajnal lába elé térdel az éjjel

vörös zománcmedálként függ

az ég alján a Nap

szempillaerd?m s?r?je mögött

sötétre színezem álmaidat

 

langymeleg iszapágyban süllyedsz

egyre lejjebb

minden ölelés mélyebbre visz

ment?öved vagyok

s gyilkosod ha j? a reggel

de addig ne engedj el

szoríts még

szoríts…

Legutóbbi módosítás: 2007.10.03. @ 09:58 :: Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.