Tóth Katalin : Holdkelte

 

hold kel

te fekszel

szemem lézersugarai

közé zártan

illatok ízek osonnak

ragadozó-lépt? éjszakában

idegen vágyak leskelnek

pókfonálba ragad a bánat

karom menedék s börtön

fészke a szabadságnak

fekete selymét kibontja az ég

gyémántjait megmutatja

oly közel az elérhetetlen

mint hullámzó mellkasod fodra

ömölj belém

duzzasszuk fel

patakként csörgedez? világunk

két tenger partján

a szeretet nevében

egymáshoz utat vágunk

 

hold kel te fekszel

emléket lebegtet a szell?

fújd el a gyertyát

s a hamvas sötétben

testet ölt

az eljövend?

Legutóbbi módosítás: 2007.10.02. @ 09:00 :: Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.