hold kel
te fekszel
szemem lézersugarai
közé zártan
illatok ízek osonnak
ragadozó-lépt? éjszakában
idegen vágyak leskelnek
pókfonálba ragad a bánat
karom menedék s börtön
fészke a szabadságnak
fekete selymét kibontja az ég
gyémántjait megmutatja
oly közel az elérhetetlen
mint hullámzó mellkasod fodra
ömölj belém
duzzasszuk fel
patakként csörgedez? világunk
két tenger partján
a szeretet nevében
egymáshoz utat vágunk
hold kel te fekszel
emléket lebegtet a szell?
fújd el a gyertyát
s a hamvas sötétben
testet ölt
az eljövend?
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:12 :: Tóth Katalin