Farkasszemmel égnek már a bokrok,
és vörös ruhában, mint kacér leányka
alkonyi szél csókolja az ?szi lombot.
Egy satnya akác sárga ingét lerázza,
s táncra perdül, ág-bogas gyökerestül,
markában hever a köd ezüstös fátyla.
Valahol messze szekérkerék hegedül,
az utat szórja, f?szál smaragd vonója,
kaszák kínját sírja, majd a porba elmerül.
A kocsma udvarán a falu bolondja,
részeg lehet, mert elhullt percet emleget,
borába zárva az est keser? rongya.
Röhögve hajába t?z pár falevelet,
micsoda furcsa pár, vele ropja a táj,
s szemükben a hamvadó nyár felnevet.
