Fövényi Sándor : Valahol messze

Farkasszemmel égnek már a bokrok,
és vörös ruhában, mint kacér leányka
alkonyi szél csókolja az ?szi lombot.

 

Egy satnya akác sárga ingét lerázza,
s táncra perdül, ág-bogas gyökerestül,
markában hever a köd ezüstös fátyla.

 

Valahol messze szekérkerék hegedül,
az utat szórja, f?szál smaragd vonója,
kaszák kínját sírja, majd a porba elmerül.

 

A kocsma udvarán a falu bolondja,
részeg lehet, mert elhullt percet emleget,
borába zárva az est keser? rongya.

 

Röhögve hajába t?z pár falevelet,
micsoda furcsa pár, vele ropja a táj,
s szemükben a hamvadó nyár felnevet.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:49 :: Fövényi Sándor
Szerző Fövényi Sándor 80 Írás
Mit is mondhatnék.A magam fajta fickókra mondják,hogy"na jó madzag"46-éves vagyok,két éve megismertem a menyországot,majd a poklot.Megpróbálok mesélni róla....