Dobó Erzsébet : Haladék…..

Nyomtatás

Úgy szakít ki karomból a halál,

mint száradó levelet az ?szi szél.

Nem hagyom,

lelked magamhoz láncolom,

sötét kapuk el?tt most érted harcolok

Tudom hogy látsz most,

homlokodról elt?ntek a ráncok,

közöttünk üvegfal,

tested mozdulatlan pihen,

most kell hogy segíts te is nekem!

Úgy szakadsz ki bel?lem,

mint a szív ha túl sokat fut az ember,

Agyamba dobol a vér és fáj

Nem tudlak elengedni, még nem

Most nem..

Csak haladék de kell kérlek

Ébredj fel!