Ecsedi Éva : Hervadt virág – útravalóul

Féljétek Isteneteket!
Hogy melyiket?
A lehet?ség adott,
Szívetek beleremeg,
Amikor harcotok véres lészen.
A megváltó halálával
Útjára indult a gy?lölet.
Keresztje alatt holtak fekszenek.
Tépett enyészet marja
Álnok lelketek.
S még most sem látjátok utatok végét
Ami sem a mennybe,
De nem is a pokolba vezet.
Köztes állomáson vesztegeltek,
Irigység, hazugság, téveszmék,
Hagymázas képzetek közt.
Az Aranyborjú imádók
Jobbak voltak nálatok,
Kevés már id?tök…

Hervadt virág,
Ezeréves koszorú ,
Halotti lepel.
A végállomás el?tt
A koporsót elégetik…

Állj! Egy pillanatra!
Mindenki kihallgatásra kéretik…

Útravalóul kaptok valamit…

Legutóbbi módosítás: 2007.07.03. @ 09:24 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."