Tamási Attila : Kedves Terrorista Pista!

Nyílt levél

     Azért választottam az üzenésnek ezt a módját, mert így minimális a lebukás veszélye. Az “olvasók” már úgyis rutinból nem olvassák az újságot, az állambiztonságiak és a zsernyákok pedig amúgy sem tudnak olvasni… Mármint magyarul… Legalábbis nem vallják be, hogy tudnának, de mégis néha naprakészebbek a lap tartalmát illet?en, mint a profi, f?állású olvasók. Magad is tudod, kedves bombahordozó, rakétakilöv?, öngyilkos hajlammal megáldott barátom, hogy a titkos internetes üzenetek korának már befellegzett. Egyáltalán nem biztonságos így üzengetni, vagyis, ahogy mifelénk (azaz: ehelyt) mondják, izengetni egymásnak. Valahogy azonban mégis tartanunk kell a kapcsolatot, hiszen amúgy is nagy a széthúzás. Legalább mi, székely terroristák fogjunk össze. Ha már a többi terrorista saját szakállára dolgozik… Lehet, hogy ?k küldték ránk a titkos rend?rséget?

     Szóval: a kábítószert, aminek az árából a fegyvereket és a robbanószereket fogjuk megvásárolni, ma délután adom át a dealernek, Futrinka utcai lakásomon, pontban 18 órakor. Pontos legyen ám a pacák, különben úgy dühbe gurulok, hogy nemhogy a SRI, de még a CIA sem állít le. Fél hétkor ugyanis robbantanom kell… A t?zsdén. Persze, ha addig senki nem szerez tudomást a tervemr?l. De, mint mondottam, Pistukám, ne izgulj, senki nem tudja meg, hogy merényletet készítünk el?, s ezt a helyi lap segítségével bonyolítjuk le. Ha mégis tudomásukra jut, legalább röhögünk egy jót a terepszemlére kiküldött, lakásom el?tt fel-alá járkáló, “civil” öltönyös ürgén. Akárcsak a régi szép id?kben… De ne izgulj, mondom, ezek nem tudnak olvasni… magyarul.

     Tehát, ha elsózom a kábszert, a pénzt jól átmosom egy fékezett habzású bankban, majd átutalom a bombagyáros számlájára. Na, itt lépsz te a képbe. Meg kell keresned külföldön él? kománkat, földinket, a druszámat, Kanóc Áront, aki majd tudatja veled, hol veheted át az árut. Meglátod, kirobbanó sikered lesz nála, ugyanis ? az – neked elárulhatom -, aki külföldr?l támogatja a mi kis ügyünket, s mindig örömmel veszi, ha egy-egy újonnan toborzott öngyilkosjelölttel b?vül, ha ideig-óráig, ideiglenesen is, szimpatizánsaink köre. Mit mondjak, nagyszer? ember. Minek “fényezzem”, ismered a mondást: Áront látni, oszt' meghalni!

     Aztán ne merj a szemem elé kerülni, ha fel találsz robbanni id?nap el?tt! Ne húzd fel azt az átkozott vekkert, mint múltkor, s ne állítsd be rajta a pontos id?t sem. Értve vagyok? Csak azt csináld, amire kérlek, semmi többet, ne szorgalmatoskodj. Úgy sem állít senki szobrot neked. Legfeljebb a Házsongárdban, de azt ugye te sem akarod.

     Ha már kezedben lesz a bomba, azonnal helyezd biztonságba, nehogy megtalálják nálad, mert akkor nehezen fogod tudni kimagyarázni magad. A végén még ki kell ejtened vagy három értelmes mondatot a szádon. Hát ellenséged vagyok én? Akarok én roszszat neked, mondd?! Ha mégis megtalálnák nálad a robbanószert (ezt csak azért mondom, mert ismerlek), ne sajnáld azt a 100 grammnyi TNT-t, gyújts alá az akadékoskodóknak, a kérdez?sköd?knek! S csak ha ez nem sikerülne, hangsúlyozom: csak ha ez nem sikerülne, tehát nem tudnád civilizáltan kezelni az ügyet, akkor, és csakis akkor próbáld meg szép szóval elintézni a dolgot. Tudom, nem könny?, mert ott van ugye az a fránya alany, meg az a makacs állítmány, amib?l állítólag összeáll a t?mondat… De lehet ezeknél a használati utasításoknál tudni?… Mire az útmutatások szerint kínkeservesen összeállítod azt a mondatot, még atomtöltet lesz bel?le. Hát komám, el?re mondom, nem irigyellek… Szóval, ha ezt elintézted, jelentkezel kábelbarát kebelbarátomnál, Melyiketvágjamel Gedeonnál, aki majd ráder?síti a bombát. Meglátod, úgy fogsz kinézni, mint egy kertvárosi karácsonyfa december 24-én. De ne izgulj, Melyiketvágjamel nagyon érti a dolgát. Úgy megbütyköli rajtad azt a ketyerét, hogy a villáskulcs fülei kettéállnak. Miután az én drága Melyiketvágjamel Gedeon barátom bekábelezett, felkeresed a láthatatlan embert a Gárdonyi Géza utcában. ?a mi maszkmesterünk, aki olyan küls?t szab neked, hogy még az anyád is csak DNS-vizsgálattal ismer majd fel. Tudod, kell az az ing… ingkognító… inkognító, vagy mi a rosszseb, a mi szakmánkban ez elengedhetetlen. Hogyan találod meg a láthatatlan embert? Mi sem egyszer?bb. Ha nem látod az embert, azt jelenti, megtaláltad. Meg vagyok értve, na? Szóval ? majd emberi küls?t kölcsönöz neked, azt is mondhatnám, nála megembereled magad. Azért csodákat ? sem tud ám m?velni, de annyit bizonyára elér, hogy a sintérek ne l?jenek agyon, ha kilépsz a lakásodból.

     Ha ezen is túl vagy, kimész a már megbeszélt id?ben a reptérre, feladod magad egy kézipoggyászban, s kivárod a megfelel? pillanatot, amikor aztán megnyomod a piros gombot. Egy kicsit kellemetlenül fogod majd érezni magad, de az ügyért ezt vállalnod kell. Ha ezzel is megvagy, semmi egyéb dolgod nem marad. Fel?lem azt csinálsz, amit csak akarsz.

     Ha mégis érdekelnek a terv további részletei, elmondhatom: amíg ezek a hülyék a te azonosításoddal lesznek elfoglalva, mi majd apránként feladogatjuk postán Székelyföld és Erdély földjét, így röpke százmillió év alatt visszacsatoljuk ezeket a területeket az anyaországhoz. Ott majd a szakemberek a porból összerakják a Békási-szorost, a Kárpátokat, meg a többi tartozékot, s így elérjük h?n áhított célunkat. 

     Szóval, sok sikert, komám! A halas bicska és a (tér)er? legyen veled!

 

     Megel?legezett ?szinte részvéttel üdvöl a te cimborád:

 

Áron, a székely

Legutóbb szerkesztette - Tamási Attila
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.