Szabó Edit Irma : Kései szikrák

Végtelen tájakon

arcodat álmodom,

s röppen az érzés.

 

Szélsebes szárnyamon

éveid számolom,

téved a hűség.

 

Ablakod négyszöge

irgalom ünnepe,

démoni fény-árny.

 

Pillanat-bűvölet

dallama esztelen,

képzelet-foszlány.

 

Súlytalan ágyamon

parttalan vágy oson,

kései szikrák.

 

Börtönöm titkai,

hűvöse mennyei

réveteg szférám.

 

Arctalan szánalom

béleli páholyom,

árad a tömjén.

 

Rejtjeles fergeteg

üldözi léptemet,

kúszik az ösvény.

 

Árnyalat-képeden

féktelen lét ölel,

kényszeres hosszú.

 

Sorstalan rejteked

űzi a rémület,

hamvad a búcsú.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.