Végtelen tájakon
arcodat álmodom,
s röppen az érzés.
Szélsebes szárnyamon
éveid számolom,
téved a hűség.
Ablakod négyszöge
irgalom ünnepe,
démoni fény-árny.
Pillanat-bűvölet
dallama esztelen,
képzelet-foszlány.
Súlytalan ágyamon
parttalan vágy oson,
kései szikrák.
Börtönöm titkai,
hűvöse mennyei
réveteg szférám.
Arctalan szánalom
béleli páholyom,
árad a tömjén.
Rejtjeles fergeteg
üldözi léptemet,
kúszik az ösvény.
Árnyalat-képeden
féktelen lét ölel,
kényszeres hosszú.
Sorstalan rejteked
űzi a rémület,
hamvad a búcsú.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Szabó Edit Irma
