Bonifert Ádám : Elég volt, asszonyom….

Gyakran tapasztaljuk, hogy egy megkezdett mondat többféleképpen folytatható, nemcsak a szavak, hanem az értelem, a mondanivaló szempontjából is. És gyakran nem várjuk ki a mondat végén, hanem már az elején közbevágunk, tiltakozunk, ellenkezünk, vagy helyeselünk. Egy kis gy?jtemény err?l…

 

Hogyan folytatná Ön? – tette fel a kérdést a szerkeszt?, rögvest díjat ígérve a legjobb megoldás szerz?jének. Természetesen rövid, pár soros verseket, olyan epigramma féléket várok – f?zte még hozzá. Fejez?djék ki benne a lelkek mélysége, a jellemek sokfélesége, a gondolatok számos elágazása, a teljesítmények hatékonysága és jutalmazása.

És mi a díj? – kérdezték többen a szerkeszt?ségi munkatársak közül. – Az, hogy megjelentetem a nyertes alkotást – vágta rá a szerkeszt?, miel?tt bárki piszkos anyagiak felé terelné a társalgást.

 

A rögtönzött értekezlet után többen belevetették magukat a munkába. Volt aki, dupla konyakkal akart ihletet csiholni, mások er?s feketében bíztak, de volt olyan is, aki egy fél veknit falt be a hozzá tartozó felvágottal.

Összesen hét m? készült el.

 

Most már aztán…

 

Elég volt, asszonyom, legyen most már vége,

amire én vágyom, az csak egy kis béke,

nincs már gondolatom, lelkemben ?r lakik,

elég volt, jellemem nem t?r már több bakit.

 

Megjavulok.

 

Elég volt, asszonyom, belátom, most ez kell,

szilárd leszek, hagyom, amikor majd tesztel,

betartom a szavam, minden ígéretem,

nyer ezentúl nálam mindegyik kérelem.

 

Kialudt a fény

 

Elég volt, asszonyom, szép volt, de elég volt,

nincs bennem kétszázhúsz, legfeljebb csak két volt,

pislogó lámpánál mit se lehet látni,

jönni kell új létnek, jöjjön bárki, bármi.

 

Eddig bírtam

 

Lássa be, asszonyom, hogy végre elég volt,

szememen monokli, testemen sok kék folt,

túl sok már az ütleg, többet én nem bírok,

a temet?ben már várnak rám a sírok.

 

Elég az iramból

 

Asszonyom, elég volt, jól belefáradtam,

kid?lök én hamar ebben az iramban,

az én koromban már túl sok ez a hajtás,

öregúr vagyok és nem fiatal pajtás.

 

Búcsúzás

 

Elég volt, elég volt,

s bár utána még szólt,

de már csak üresen csendültek a szavak,

elég volt, asszonyom,

és ne is marasszon,

itt csak az emlékem marad, hogyha marad.

 

Honorárium

 

Megtettem, amit kért, a kedvében jártam,

elérte a várt célt, elalélttá váltan,

gyönyört fakasztottam teste minden pontján.

hívjon, máskor is, ha szüksége lenne rám,

jövök, mert megéri, s valamit bevallok,

elég volt, asszonyom, a pénz, amit adott.

 

A szerkeszt? rövid értékelése: A nyertes a "Honorárium" lett, mert minden szempontnak megfelel. A lélek mélysége, ahogy a másik számára átélést nyújt. A jellem sokfélesége, mert alkalmazkodik a megrendel? igényéhez. A gondolatok elágazása, mert nem gondoltam volna, hogy ez jön ki bel?le .A teljesítmény hatékonysága és az eredményesség jutalmazása is kit?nik az írásból. S?t még a díj is elegend?nek bizonyult.

 

Az értékeléssel – ahogy lenni szokott – nem mindenki értett egyet, páran fel is szólaltak, de aztán a szerkeszt? csak ennyit mondott: "Elég volt, uraim!…"

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:28 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.