Lilly : Azthiszedmese

mese kicsit kifordítgatva

Korán kelt, mert korán ki kell menni a rétre. A mocsaras részeken mindig lehet békákat találni. Tenni kell valamit. Igen! Ma is meg kell próbálni! Sebtében feltette a koronát vörös hajára, belebújt piros topánjába, futó pillantást vetett a tükörbe, el?ször gyanakvóan, majd komolyan, aztán vicsorított egyet, elnevette magát s egy pillanatra elgondolkozott: ma szépnek, vagy okosnak kéne-e lennie (a jóság az talán valahol ott mocorog benne, bár néha elgurul, de legalábbis igyekszik jónak lenni). Úgy érezte, ez így együtt még soha sem sikerült, nem jutott d?l?re magával. Majd kés?bb – zárta le a dolgot – s már repült is tova.

A h?s szell? egyenként csiklandozta végig hajszálait, a Nap még épphogy m?szakot váltott a holddal, mikor kiért a rétre. Összeszedett néhány békát válogatás nélkül, szépen sorban arcához érintette ?ket a szóbanforgók nem kis meglepetésére, de valmennyit?l megkapta amiért jött: a csókot, s közben izgatottan várt. Várta a zsugorodást, a zöldes elszínez?dést, a bel?le majd kitör? furcsa, idegenszer? hangokat, de semmi. Így sosem fogja megtalálni ?t, az elvarázsoltat!

Kicsit szomorú lett és fázott. Ennivalót ugyan nem hozott, de úgy döntött felnéz a közeli vulkánra, legalább megmelegszik. Körbejárta kedvenc kráterét, sárga, piros, szürke k?virágokat szedett, és dudorászott. „Még alszik. Nem ébresztem fel.” – Lassan átmelegedett, míg talpa bizsergett a peremen rótt körökön, újabb ötlete támadt. Abszurdnak t?nt ugyan, de ki tudja…s benézett a nagyobb kövek alá, hátha itt van az elvarázsolt. De nem találta.

Kissé csalódottan felnézett az égre, s rádöbbent, hogy más dolga is van, még takarítani is kell. Behúnyta szemét, s gondolataival lesöpörgette az oda nem ill? kondenzcsíkokat, amit valami furcsa madár hagyott maga után. Nagyon hangos volt a fényes szárnyú, és sosem akart a tenyerére szállni, hiába hívogatta. Próbált olvasni az általa hagyott jelekben – hátha valami üzenet – de sosem sikerült megfejteni. Így hát letörölte.

Mikor elég tiszta volt már az ég eszébe jutott az aranyhal, akivel tegnap találkozott, és akinek megígérte, hogy teljesíti 2 kívánságát (igen, kett?t, mert a harmadikat mindig elszúrják). Az aranyhal egyik kívánsága volt, hogy találja ki, mit szeretne, mert egyrészt ?t soha senki nem kérdezi, másrészt a legnehezebb dolog az életben eltalálni, mit szeretne a másik. Hosszan gondolkodott arról, milyen gondterhelt volt az aranyhal: fáradt, és fásult a sok egyforma kívánságtól, melyeket teljesítenie kellett. Hirtelen támadt egy ötlete, és vidáman futni kezdett a tóhoz.
„Tudom már aranyhal” – kiáltotta messzir?l. „Csak egy mondatot szeretnél: hogy jó vagy, szép és okos, csak egy bársonyos simogatást, egy rácsodálkozást, és egy segít? moztulatot, mely visszadob a vízbe, s nem kér semmit cserébe!” Mire végig kántálta a hosszú mondatot, az aranyhal is odaért, s ugrott egyet örömében. Ekkor eszébe jutott, hogy az aranyhal is segíthetne megkeresni ?t, az elvarázsoltat, s az ötlett?l izgatottan majdnem megszólalt, de hirtelen eszégyelte magát.

Egyedül kell boldogulnia. Majd holnap sell? lesz (úgyis régen volt). Kezdett fáradni. Nem tudta még, csak érezte belül, hogy esteledik, a vulkánvirágok összemorzsolódtak a zsebében, az aranyhal csobbanását is alig hallotta, irígykedve nézte, ahogy távol még két szivárvány egymásba karolt. Haza kell menni!

Felállt és elindult. S akkor ott meglátta ?t, az elvarázsoltat. Olyan volt, mint egy ember. Az a férfi, akit sose látott, csak meg akart érteni, akinek énekelni szeretett volna, meg rajzolni, és mesélni, és kitalálni mindenfélét, hogy büdös emberek zsúfolódnak össze a metrón, és félrelökik a gyengébbeket, és becsapják egymást, meg kiabálnak, és nem tör?dnek a másikkal, és értelmetlen m?sorokat néznek a tv-ben, meg vér folyik az életben, és az újságok címlapján…. S a férfi jött felé, és mostmár biztos volt benne, hogy ? az, akit keresett: az elvarázsolt, aki tulajdonképpen nem is létezik, mert ? a Vágy, de egyszer mégis mindenki megláthatja, mert amerre jár ezernyi sárga pillangó röpköd a nyomában!

 

…… 

(Az ezernyi sárga pillangós képet Gabriel García Márquezt?l vettem kölcsön, aki az egyik legkedvesebb íróm )

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:43 :: Lilly