Kritikus szemekkel – Grexa Ágnes: A várakozó ember

Egy nagy leveg?, és máris neki kezdhetünk Grexa Ágnes alkotásának, hiszen a bevezet? mondat után nem nagyon hagy lélegzethez jutni senkit. Kicsit meglep?, hogy hiányoznak a vessz?k és a tagolt mondatok, de jobban végiggondolva, mibe is akar betekintést engedni, már nem is olyan furcsa. Ha megállunk egy pillanatra, és engedjük szabadon áramlani a gondolatainkat, észrevehetjük, hogy valóban nincsenek vessz?k, pontok, szabályok, csupán össze-vissza ugrándozó villanások, tervek, félelmek, örömök, remények, vágyak, és számítások. Olyan az egész írás, mint valami számítógépes gondolatolvasó és elemz? gép által kilökött eredmény, ami hosszú-hosszú papírszalagon omlik elénk a feldolgozhatatlan adataival. Zaklatott és nyugtalan érzések, amelyek nem hagynak nyugodni még álmunkban sem, pedig jó lenne egy leheletnyi id? végiggondolni egy-két dolgot alaposabban, végigélni néhány pillanatot élvezetesebben.

Nincs id?, nincs tér, nincs semmi, csak a gondolatok örökösen zajló menete, és a vágy, hogy kezd?djön el valami, mert azzal más véget ér, hogy új dolgok születhessenek.

Körforgás és önelemzés. Valódi kép egy valódi ember fejéb?l, aki a csukott szemei mögül belelát az egész világba.

20látogató,1mai

Szerző Zatykó Zoltán 85 írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni."Madách Imre: Az ember tragédiája

1 komment

  1. Kedves ÁÃ?gi!
    Nyugodt szívvel olvashatod a kritikámat, mégha ez a szó egy kicsit szigorúan is hangzik, mert tényleg csak jót tudtam írni a művedről, remek felépítés és jó ötlet…
    Ja, és a kicserélt képed is titokzatosságba burkol, akárcsak az előző..de ez jó, nagyon jó…
    További jó alkotásokat kívánok neked, és még lehet, hogy “krtikus szemeim alá veszlek”…:-)))

Hagyj üzenetet