Csavaros történet, bár sajnos mai társadalmunk egyre inkább jellemz? vonásait hordozza magában. Mást mondunk, érzünk, gondolunk, mint amit megmutatunk magunkból, másnak láttatjuk küls?nket, és magunk el?tt is letagadjuk hibáinkat a tökéletesség látszatának kedvéért. Tesszük a dolgunk, még akkor is, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy jól tesszük, és akkor is, ha tudjuk, hogy életünk másról szól, mint amit valóban hiszünk. A válóperes ügyvéd, aki maga is válni készül, a szexológus-házassági tanácsadó doktorn?, aki elpuhulva hortyog a hitvesi ágyban, mind-mind jelképei annak a ellentmondás sorozatnak, amit sugározni akar a Szerz?. Sajnos nem humoros a mondanivaló (bizonyos értelemben azért igen), inkább egy elgondolkodtató írás, ami önvizsgálatra és önkritikára késztet. Valóban jól és jót teszünk? Tényleg azt akarjuk, amit hangoztatunk, vagy csak elrejt?zünk a gyengeségeink mögé, hogy aztán mosolyogva lépkedjünk tovább?
Ezek tartják mozgásban a mindennapokat, ezek a tökéletlen képek, a hamis érzések, az ellentétek. Az egymás gondjain csámcsogó környezet, a sajnálkozó pillantások, a megszólaló kávéskészlet mind azt érezteti, hogy átlátszó maszkot viselünk, ami mögé, ha bepillantást engedünk, megtörik a varázs, elporlad a tökéletesség, de virul az önámítás vaksága.
De mire is mennénk azzal a fene nagy tökéletességgel?
