Ecsedi Éva : A híd tetején…

Ülök egy híd tetején,
egy magas híd tetején.
Alattam vad folyó rohan,
felettem t?zgolyó robban.

Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a kabátom felveszem.
S elindulok.
Egy hosszú úton,
hideg, téli napon.

Ülök a híd tetején,
A magas híd tetején.
Alattam ezer kísértet,
Felettem pokoli fények.

Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a csizmám felhúzom.
S elindulok.
Azon a hosszú úton.
Egy ködös, ?szi napon.

S míg ülök a híd tetején,
alattam rohannak a napok,
rohannak belorusz papok,
rohannak laudanum dalok,
rohannak helléni bábok,
rohannak extatikus álmok.

S míg ülök a híd tetején,
felettem elszállnak az évek,
elszállnak a szép emlékek,
elszállnak a logikus érvek,
elszáll ez a perforált élet.

Ülök a híd tetején¦

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."