Lucskai Vincze : Kuporgó harangszó

a hátsó kertkapun
megszorult a nyár
tikkadt nyöszörgéssel tátong
résnyit
a pusztuló portára
s míg léptem csikorogva fészkel
ösvények kavicsán

tornyok lábához
kuporog a harangszó
koldussal paroláz
kalapjában kong még
egy utolsót

aprópénz csacsogás
rég beváltott
élet
verg?dik
az alkony is
fennakadt a kupolán
kimúlni sasok vérén
tán délibáb
bágyadt galamb csupán
liheg
a timpanon hálóján

esdem
falak málló h?sét
havazzon a vakolat
mint cseresznyevirág
elillant tavaszban
keresztet ölelek
lezuhant
mestergerendát

s hallom
sakál vonyít
fakón
míg elhullnak a lomha
karavánok

s vézna testem
márvány súllyal feszíti
már alant ereszt?
kötelem

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...