Távolból nézlek
– te nem tudod –
Azok a kósza fények,
melyek bel?led élnek,
már gyakran hozzám érnek,
megérintenek,
és mosolyog
a nap, a lusta felh?k…
Az utcán ment most egy n?,
csoszogott, s lépte megn?tt,
megkedvesedett,
épp úgy, ahogy
az összes gondolatom.
A lelkemet faggatom:
Vajon, mi lehet az ok?
Mi történt velem?
Semmit sem mond,
mosolyog.
Ugye, érzed?
