gyakran szórtad szét
nyughatatlan árnyékod
az ablakba kapaszkodó redőny alatt
kezeiddel a párkányt simogattad
felröppent egy szó
egekig hatolt
aztán zuhanni kezdett
riadt fények rebbentek szét
kitárult belőlünk egy darab
Legutóbbi módosítás: 2016.05.09. @ 04:00 :: Fenyvessy Szilva
