Egybeszőtt napjaim
megzavarták elmém,
elrejtve minden fényt
s kiutat,
melyet oly régóta, hasztalan keresek.
Piszkosszürke ködbe
torkollik ösvényem,
amit csalfa lények,
vermek
és jól álcázott botlódrótok borítanak.
Mégis megyek,
egyre csak tovább.
Rejtélyesen suttogó
fényalak
halk hangja hívogat s eltörli átkomat.
Utamat sohasem fogom belátni,
de hogy végigjárom, biztosan tudom.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.15. @ 12:14 :: Márkus László