Fillérekért bérelhető
padlásszoba,
Nyikorgó édenkert magányos
költőknek,
Gyűrött rímek, papírlapok
sorakozva,
Petróleumillatban derengő
fények.
Bekopog a holdsugár
az ablakon át,
Padlón ülve egy-két üvegbort
megisznak,
Így mulatják homályban át
az éjszakát,
Lehet, hogy egy erkölcstelen
nőt is hívnak.
Ki csak térdel, verset nem olvasott
soha,
Elől a sors, hátul a Hold
simogatja.
(szomjúságát, társaságát csillapítja)
Éjfél után, kinn az utcán
oly nagy a csend,
Lehunyja szemét a városban
sok ablak,
De a költő kisszobájában
fény dereng,
Messziről látszik, hogy odabenn
vigadnak.
Újra kopognak, megjön
az utcazenész,
Otthontalanságában aprópénz
zörög,
Köszönti a három kedves
ismerősét,
A holdfényt, az erkölcstelen nőt,
a költőt.
Ő is leül, gitárjával
a padlóra,
Elől a lány, hátul a Hold
simogatja.
(szomjúságát, víg magányát csillapítja)
————————-
Vajk, te az a típus vagy, aki képes felismerni a gesztenye lelőhelyeket és ki is kaparni magadnak a gesztenyét. Ez így is van jól. Viszont a siker nem jár kézen fogva a fejlődéssel. Nem szabad beleülni, mint egy kényelmes karosszékbe. Nagyon jó ötletek, hangulatok bújnak meg ebben a szövegben, de hogy jön össze stilisztikailag de akár hangzásilag is a következő: holdfény, erkölcstelen nő. A nő, ráadásul néha lány, ami teljsen más életkort, minőséget takar. Erkölcstelen nő… az pedig micsoda, kicsoda? Erkölcstelen a sarki zöldséges is, ha rendszeresen megpróbál átverni, amikor mégi nekem a mákot és a diót. No és ilyen rendőrségi jegyzőkönyvbe való szárazság: két ismerőse…? Hol itt a vers?
Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2014.12.19. @ 20:37 :: Thököly Vajk