Csavargók útján
Szeretnék élni,
ahogy a bársony könyv tanít,
Csavargók első parancsolata szerint.
Vidd a szabadság vágyát,
„- Ne zavard Isten álmát!”
Nem tudhatod,
a szelek hogy fordulnak,
„- Minden városban adj pénzt egy koldusnak!”
Elfogyhat a szerencse s a forint,
A második parancs szerint.
Szakíts virágot mezőről,
kerüld a bajt s a kutyákat messziről,
tanácsot fogadj el öregtől,
„- Tartózkodj a tömegtől!”
Figyelj meg mindent,
ne itélj, csak szíved szerint.
Szemeden ne legyen béklyó,
„- Kedvesebb legyen a különös,
mint a tiszteletre méltó!”
Kaland, melybe vágtál,
ha vesz új irányt,
„- Alázatosság, figyelem,
nyitottság minden új iránt.”
Jusson eszedbe e parancs,
ha állsz magas falaknál;
Az élet nem akkor jó,
ha konzervál.
Utadon, majd győzköd
sok fenegyerek,de te csak:
„- Tiszteld a régi mestereket!”
Elnyomja hangjukat sok felekezet,
szelíd szerénység,
melyről őket felismered.
Figyeld a bánatot jó bor,
a kanyont vihar után.
Hagyd Istent, had’ játszon kedvére,
„- Szakíts időt a zenére!”
„- Asszonyt, italt ne utasíts vissza”,
Szükséged lesz emlékre,
mely világít a múltba.
Italnak melege, asszonynak öle,
hétköznapok kérgét,
töri csak össze.
Legendás férfiak nem rágódnak a múlton,
„- Hagyj jeleket, magad után az úton!”
Lássák nem éltél hiába,
kitűzöd zászlód a
Mount Everest havába.
Végül,
célodhoz mikor majd elérsz,
s elkerült végig a vész,
suttogd unokád fülébe:
„- Légy szerelmes az életbe!”
Márton Zsolt
Legutóbbi módosítás: 2008.01.06. @ 11:26 :: Márton Zsolt