Mindent köréd hinthet
Bőkezűen a sors
Engedheti, hogy játssz
Isten-arcú bájjal
A markodba zárt
Csodás világgal
Hogy tudd mi volt
Mi lesz
Fel sem méred
Hol követhetsz hibát
Mily veszély érhet
S mily végzet
Leselkedhet rád
-Játék szenvedély elragad-
Ha mindezt
Komolyan veszed
Az életbe máris
belehalsz
Összeroppant egyszer
Úgyis a világ
S visszaveszi Isten
Magának azt
Akit megteremtett:
Az Embert
Porszemnyi
Örök
Játékát
—————–
Laci, hozzád… feléd már sokkal „több” az elvárás.
Gyenge vers, még akkor is, ha erősnek próbálod mutatni. Talán az utolsó versszak az, ami „érint’, ami esetleg egy jó alap lehet(ne). A többi, csak van. Mint, ahogy a mindennapok. A hétköznapok, ünnepnapok, reggelek, éjszakák, nappalok. Semmi új. Semmi más.
Sajnos, ez most nem kerül publikálásra…
Legutóbbi módosítás: 2014.10.08. @ 16:12 :: Seres László