Pálfi Zsolt 2013.11.29
Áttetsző gyolcsot ölts,
úgy súrold eleven sebeim,
szívem rajtam kívül dobban,
a csönd lakik most idebenn.
Rakjuk a tüzet, kedves,
hosszú még a leples éj,
megtagadott imák testét
szelíden szórjuk szerteszét.
Fénnyel bélelt bölcsőben ringunk
a mindig ébredő hajnalon,
édes ízét suttogó szónak
rajzos szád széléről nyalom.
Örök anyák vagyunk már,
bennünk születik a pillanat,
felizzik és sietősen tovaszalad,
de az illata, lenyomatod, rajtam
minden idő végéig már
megtart minket, itt marad.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.08. @ 09:40 :: palfizsolt